2012. szeptember 29., szombat

Aszalt gyümölcsös gondolatok


Az idén ősszel a bőség zavara fogadott bennünket, a gyümölcsfák le akartak szakadni vidéken a szüleim kertjében. Rengeteg szilva, körte és alma érett oly annyira, hogy a fákat hosszú karókkal kellett megtámasztani alulról, nehogy letörjenek az ágak. Ajándékoztunk gyümölcsöt a családban, a szomszédoknak, még a kocsmárosnak is. A nagy mennyiség láttán, aztán elkezdődött a családi kupak tanács, mit csináljunk ennyi gyümölccsel? Persze a megoldás nem sokáig váratott magára. Elkezdődött a lekvár készítés, a befőtt berakás nemcsak nálunk, hanem a rokonoknál is, már nekik is ilyen apropóval vittük a gyümölcsöt. Apám úgy gondolta, hogy a  lehullt gyümölcs se vesszen kárba, ezért pálinkát fogunk főzetni, beszerzésre kerültek hát a nagy hordók cefrének. Hiába természet meghálálja azt, ha nemcsak benne, hanem vele harmóniában él az ember.  Aztán jött az ötlet, vegyünk egy aszalógépet és készítsünk aszalt gyümölcsöt és ne drágán vegyük meg a boltban. Szóval így kezdődött, a család feltalálta magát, azt ugyan egy kicsit sajnálom, hogy a napi munkában nem tudtam részt venni, mivel a fővárosban élek. Ti, hogy vagytok vele? Nekem hiányzik a vidék, mert szeretek a kertben füvet nyírni, gyomlálni, virágot ültetni, ribizlit szedni, egy jó könyv társaságában a függőágyban pihenni. A kertészkedést a főzéshez hasonlítanám, mert engem mindkettő kikapcsol. Az aszalt gyümölcs az otthon ízét juttatja eszembe, mert sehol máshol nincs olyan finom illata és édes zamata a körtének, mint a saját kertünkben. Az aszalt finomságot egy kicsit nekem is készítik, mert ez egy egyszerű édesség, jó süteménybe vagy akárcsak magában nasinak és mert gluténmentes. Hát igen erről is kell beszélni, a hétköznapokról, hogy hogyan éli meg az ember nap mint nap a lisztérzékenységet. Jól telt el az első három hónap, de még előtted az egész élet. Vannak olyan napok, amikor nem könnyű, aki ebben él tudja, hogy minden nap meg kell tervezni az étrendet, a boltokban minden feliratot elolvasunk, egy csomó mindenről lemondunk. Bizony előfordul, hogy könnyebb lenne reggelente megvenni a péksüteményt vagy a többiekkel kint ebédelni egy kifőzdében, vagy buli előtt megenni azt a pizzát. Rájöttem, amikor néha ezeken  problémázok, akkor mindig történik valami jó dolog. Például kapok ajándékba egy új gluténmentes szakácskönyvet  (érdekes eddig egyiket sem magamnak vettem) vagy kreatív konyhai eszközöket (a kenyérsütőgép is ajándék volt), vagy receptet tesznek a munkahelyemen az asztalomra, vagy a barátaim kiderítik melyik étterembe vagy cukrászdába megyünk, ahol nekem is terem étel, vagy az egyik közösségi oldalon keresztül kérnek tőlem sütési tanácsokat. Szóval véletlenek nincsenek és mindig rádöbbentenek arra, hogy ezeken hülyeség agyalni, mert az életben rengeteg jó dolog van és hiába érezzük jól magunkat a bőrünkben (pedig az egészség megfizethetetlen), mégsem vesszük észre őket. Remélem, hogy a kreativitásommal továbbra is tudok segíteni a gluténérzékeny társaimnak és természetesen azoknak is, akik csak egészségesen szeretnének táplálkozni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése