A nyári szüneteket minden évben a nagymamámnál töltöttem egy apró borsodi faluban. Városi kislányként úgy szívtam magamba a vidéki életet, mint ahogy más a levegőt veszi, mindenhol jelen voltam csetlettem és botlottam. Barátokkal és unokatesókkal naphosszat lógtunk együtt, voltak emlékezetes éjszakába nyúló kártya partik, sátorozások, szalonna sütések, kirándulások. Ha munkáról volt szó akkor sem voltam rest és ha kellett festettem kerítést, etettem a jószágot és a gyomokat sem kíméltem a kertben. Esténként az udvaron álltam a hűséges Boby kutya társaságában és néztem ahogyan a hegytetőket a lemenő nap színesre festi. Aznap kakas kukorékolással indult a reggel amikor lustálkodván a másik oldalamra fordultam, de nyolc óra tájt akkor is kidobott az ágy. Álmosan - aki éjszaka legény legyen nappal is címszóval - lementem hát a kávéillat után konyhába, ahol a nagymamám szinte királyi terülj-terülj asztalkámmal várt. Nagyi minden kívánságomat leste. Megkérdeztem tőle, hogy milyen az íze a puliszkának? Az étel neve olyan titokzatosan hangzott számomra, hogy balladai homály lengte körbe. Kicsit csodálkozott és meg volt lepve, hiszen ki gondolná, hogy egy tinédzser ilyen kérdést teszt fel pizsamában alig kinyílt szemmel. Nem tudta pontosan megfogalmazni, hát az íze olyan mint amilyennek a puliszkának lennie kell. Másnap reggel a konyhába belépvén körbe néztem és sehol nem láttam a tojásrántottát vagy a bundás kenyeret, csak egy bögre tea állt magányosan az asztalon. Már kérdésre nyílt volna a szám, amikor megfordult a nagyi titokzatosan mosolyogva a tűzhely elől és egy tál gőzölgő puliszkát rakott az elém az asztalra. Oly megízlett a szeretetével megszórt puliszka íze, hogy mai napig őrzöm azt a mosolygós tekintetet. Azóta évek teltek el most már ritkán van alkalmam a nagyinál reggelizni, mert a nyári szünetek ideje lejárt és felváltotta őket a sokkal rövidebb nyári éves szabadság. Telefonos segítséget kértem tőle hirtelen ötlettől vezérelve pár hónapja és manapság már én főzöm otthon a puliszkát, megkóstolván a nyári reggel emléke idéződik fel bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése